Prológus

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a prológusnál! :) Nem akarom szaporítani a szavakat, akinek lenne véleménye a prológusról szívesen fogadok, jöhet hideg és meleg is egyaránt. Remélem elnyeri a tetszéseteket, de rögtön az elején pikáns rész található benne, habár remélhetőleg ez nem veszi el a kedveteket. Jó olvasást ! :) :D 

Moszkva, 2012 karácsonya

 +18

  Elérkezett végre a várva várt este. Ma este Mr. Nagymenő, akinek sajnálatos módon még nem tudtam kideríteni a nevét, az enyém lesz. A fekete ruha, ami eddig a szekrényem ajtaján lógót, már a testemet díszíti. A szív alakú dekoltázs, kihangsúlyozza formás melleim, melyekre az est folyamán szükségem is lesz. A csípőmig rátapad a csillogós anyag a bőrömre, majd onnantól a vékony anyag egészen a lábam aljáig ér, de a csavar a ruhában az eleje, hiszen a combomnak csak a negyedét takarja, viszont megmutatja vékony, sportos lábam és a vonzó bokám, mely általában felkelti a férfiak figyelmét. Habár leginkább sportcipőben vagyok, ami a munkához nélkülözhetetlen. Ugyan nem szeretem a magas sarkú szandálokat, de mivel hódítani készülök, nem húzhatok a lábamra sportcipőt. A tükör elé léptem és megnéztem, mi lett az eredménye a ruhának, amit én választottam ki nem is olyan rég a közeli boltból és a barátnőm által elkészített frizura a ruhához illő sminkkel. Nem szoktam eltelni magamtól, de a máskor barna vállig érő hajam, most felkötve a fejem tetejét díszítette. Gyönyörű fekete fülbevaló csüngött a fülembe, ami Grace ajándéka volt nekem.

- Csak annyit mondok kislány, hogy lélegzetelállító vagy. – suttogta a fülembe legjobb barátnőm a dicsérő szavakat, melyektől könny szökött a szemembe. Soha senki nem mondta nekem kiskoromban, hogy gyönyörű lennék, hiszen nevelőszülők passzolgattak jobbra és balra. Nem volt soha egy rendes családom, vagyis akadt egy házaspár egy kisfiúval, de mire beilleszkedhettem volna, onnan is el kellett jönnöm. A fiúval azóta is tartom a kapcsolatot, aki ez idő alatt igazi férfivá érette ki magát. Megfordultam a magassarkúban, ami már most nyomta a lábfejem, de a kieszelt tervem, akkor is véghez fogom vinni. Grace ragyogott, ahogy a vörös ruha is rajta, bár ő magasabb volt, mint én, őt ez mégse tántorította el attól, hogy magassarkú cipőt húzzon a lábára, hiszen a párja jóval magasabb volt, még így is. Halk kopogás érkezett a szobaajtón keresztül és tudtuk, megérkezett a kíséretünk. A kezem közé szorítottam a táskám, melyben a meghívóink rejlettek és kilépve az ajtón siettünk a kocsihoz, melybe korábban John, Grace férje már be is fűtött.

- Hölgyeim. – nyitotta ki udvariasan a férfi nekünk az ajtót, majd engem hátra, a feleségét előre segítette be az autóba. Rögtön bekapcsoltuk a biztonsági övet, majd John a gázra lépett. Délután a táj meseszép volt, de amint a nap elhagyta a horizontot meghozta az éjt, s vele együtt a sötétséget is, mely ebben az időben gyönyörű volt, hiszen a környék hihetetlen fénybe borult, mert minden egyes házban a karácsonyt ünnepelték az emberek. A kedvenc ünnepem ez volt, annak ellenére is, hogy soha senkivel nem volt igazi karácsonyom. A régi emlékek felkutatása közben megérkeztünk a helyszínre, mely egy igazi palota volt. Nem is akárkik lakják, hanem egyenesen egy királyi család. Gyorsan mozogtam és kinyitottam a kocsiajtót pont akkor, amikor az előttem álló londiner is nyúlt, hogy kinyissa nekem, majd a kezét nyújtva segített kiszállnom. Ajkaim elnyíltak, mikor felpillantva megláttam a csodaszépen kivilágított erkélyt. John megfogta a kezünket és a karjára helyezte, majd mindkettőnkkel bevonult a tágas ajtón. Odabent egy szolga fogadott minket, aki a névsort kezelte. A meghívókat kellett volna odaadnom az idős férfi kezébe, de a látvány magával ragadott. Végül Grace maga intézkedett és kezdett el kutatni a táskámban, ami időközben a kezébe került. Én egyre beljebb és beljebb sétáltam a grandiózus épületben, míg arra felé  nem tartottam, ahol a tömeg hangja kihallatszódott. Magabiztosan lépkedtem és két kezemmel egyszerre nyitottam ki mind a két faajtót, amely majdnem a plafonig ért, majd hirtelen mindenki engem fürkészett a tekintetével. A nevetésemből, hirtelen kislányos mosoly lett, mert zavarba hozott az a sok kíváncsi tekintett. Amíg az ajtóban álltam, mint egy bolond kislány, aki épp eltévedt, megérkezett mellém John és Grace, akiknek a tekintete ugyanazt tükrözte, mint az enyém. Végignéztem a tömegen és már majdnem feladtam a reményt, hogy meglátom őt, amikor nem messze a díszes erkélytől észrevettem a magas férfit, egy idősebb nő közelében, amint egy fiatalabb párral beszélgetnek. A férfi, mintha megérezte volna, hogy figyelik felkapta a tekintetét és egyenesen rám nézett. A pillantásunk egymásba kapcsolódott és úgy éreztem valami húz felé. Nem is törődtem senkivel a teremben, hanem lassú, most már kissé bátortalanabb léptekkel felé közeledtem, aki amint meglátta, hogy az ő irányába tartok elnézést kért a többiektől és ugyanúgy felém indult. Hihetetlen volt, hogy semmit nem tudtam erről a férfiról, mégis minden vágyam az volt, hogy a karjaiban legyek. Egy karnyújtásnyira voltunk egymástól, mikor a ház Ura és Úrnője beléptek a terembe, majd a szokásos köszöntés után megnyitották a bált. A királyi pár nyitotta meg a táncparkettet, mi pedig eközben senkire és semmire nem figyeltünk. Nem léptünk, nem közeledtünk, csak bámultuk egymást végtelennek tűnő ideig. A szívem hevesen vert, ahogy a férfi rám emelte kék szemeit, melyek úgy ragyogtak, mint odakint a hold. Az első dal befejeztével a zenekar egy másodpercre abbahagyta a játszást, de rögtön ezután folytatták is. Egy ismerős dallam ütötte meg a fülem, de mire észbe kaphattam volna az idegen a karjai közé kapott és táncra perdült velem. A kezei a derekam és a kezem szorították, míg én izmos felsőkarjába kapaszkodtam. A táncparkett közepére kerültünk, igazából a saját tudtunk nélkül és mintha a tömeg is megfogyatkozott volna, csakhogy azt nézhessék, hogy milyen összhangban táncolunk, anélkül, hogy körülöttünk bárkit is észrevettünk volna. Olyan érzés volt, mintha csak suhantunk volna a táncparkett közepén. Minden elsötétült körülöttünk és tudtam, szeretem ezt a férfit, annak ellenére is, hogy szinte alig tudtam róla valamit. Szerelem volt, első látásra. Ez az érzés valahonnan mélyről jött és igazából teljesen abszurd volt, de mégis befészkelte magát a fejembe és ez a tánc… Fogalmam sem volt mikor éreztem ilyet utoljára, talán sohasem, de tudtam, nem akarom sem őt, sem ezt a pillantott elengedni, ezért minden másodpercet elraktároztam, ha ez a dolog mégse jönne össze, legyen mire visszaemlékezni, hogy bizony ilyen is volt. A zene abbamaradt mindenki megállt és tapssal jelezte, hogy remekül mulatt, jöhet a folytatás. A magas férfi meghajolt előttem és visszaindult a korábbi társasághoz és a hirtelen jött boldogságot a szomorúság vette át. Visszasétáltam a táncparkett széléhez és barátnőm kerestem a tekintettemmel, de mint kiderült a férjével ők is egymás karjaiban voltak. Nem volt szívem megzavarni őket, de a hirtelen jött lelkesedés alábbhagyott és legszívesebben csak el akartam tűnni a meleg szobából, a kíváncsi tekintetek elől. Megragadtam a szoknyám és kisiettem a teremből egy ajtón, igazából fogalmam sem volt, merre megyek, egyszerűen csak ki akartam szökni valahova, ahol magam lehetek. Sikerült jól eltévednem a hatalmas épületben, melyen szinte ugyanolyan képek lógtak egymás után. Nem tudtam megkülönböztetni a hosszú folyosókat egymástól, s végül még egy lépcsőfordulóhoz is elértem. Lassan, lopakodva felsiettem az emeletre és ekkor megpillantottam a lépcső tetejéről azt az erkélyt, amely az érkező vendégek számára káprázatosnak bizonyult. Odasétáltam az üvegajtó elé és hatalmasra tártam azt, majd kiléptem az erkélyre. A hűvös levegő azonnal végigkúszott a hátamon, be a ruha alá, mely, mint utólag kiderült túl vékony is. De ez mégse szegte a kedvem, sőt kijjebb sétáltam és mindkét tenyerem a kőre helyeztem, aminek a felülete kissé érdes volt. A barna tincsek a szélnek köszönhetően a nyakamba és az arcomba csapódtak, ezzel viszkető érzést keltve a bőrömön. A levegő hirtelen megtelt férfias illattal és magamba szívva tudtam, ki áll mögöttem. Lehunytam a szemem és közben fogalmam sem volt arról, mire is számítsak. Az idegenből sugárzott az erő, a buja érzékiség, mindeközben a levegő megtelt a köztünk már rég kialakult erotikus vibrálással. A férfi megragadta a könyököm és maga felé fordított, de mielőtt szóra nyithattam volna ajkaim, ő már rég lecsapott rájuk és durván, követelőzőn falta őket. Nem is volt kérdés, hogy szétnyitom-e neki ajkaim, hiszen minden vágyam ez a férfi volt. Igaz, hogy durva volt, de nekem most pont erre volt szükségem. Mintha csak egy tollpihe lennék feldobott a kőfelületre és a lábaim közé sétált. Mindkét kezét felvezette a lábamon, de a baloldalon a meleg combom tapinthatta. A kezeim barna hajába fúrtam és követelőzőn magam felé húztam őt. Egyre merevedő férfiasságát éreztem a hasamnál, ahogy az én nedvem is kezdte átitatni fekete csipke bugyim. A férfi elengedte ajkaim és szenvedélyesen a szemembe tekintett. Veszély! Valamiért ez a gondolat ütött szöget a fejemben, de ahogy jött úgy tova is szállt. Mindketten ziháltunk és egyikünk se tudta eldönteni ki lépje meg a következő lépést. Ezúttal nem hagytam az idegenek, hogy meglépjen, sőt a jobb kezemre csavartam a nyakkendőjét és úgy vontam le az ajkaimhoz.

- Megszoksz vagy megszöksz… - suttogtam ezt a három szót erotikusan az ajkai közé, megadva a lehetőséget a távozásra, de mivel egy millimétert sem mozdul, vadul ajkainak estem. A férfi a karjaiba kapott és besétált az egyik fenti szobába, ledobott az ágyra, majd fölém kerekedett és folytatta a vad csókot, de ezúttal a csókjai elvándoroltak a testem több pontjára is. Az ajkaim elnyíltak, mikor a férfi egy hirtelen mozdulattal letépte rólam a fekete ruhát és azonnal a már ágaskodó mellbimbóimnak esett, közben az ujjai a fekete csipke fehérnemű alatt meg találták nőiességem bejáratát és izgatni kezdték a szeméremajkaim. A nyögések fokozódtak, ahogy hosszú ujjai ki és be mozogtak bennem, mialatt az ajkával a rózsaszín bimbóim izgatta. Szopogatta, finoman a fogai közé vette és húzkodni kezdte, egészen addig, míg az alhasamban az orgazmus érzése egyre jobban nem érződött, majd villámcsapásként robbant ki belőlem. Az idegen eközben megszabadult az öltönytől, az ingtől és a nadrágtól. Egyedül az alsónadrág volt még rajta, de kemény férfiassága így is kirajzolódott alatta. A remegés hullám alábbhagyott és már ott voltam, hogy felülök és én is segítek rajta, amikor letolta a megmaradt ruhadarabot a csípőjéről és egy szempillantás alatt újra felettem volt. Az egyetlen ruhadarab, ami megakadályozta az aktust, rajtam volt, de a férfi azt is egy szempillantás alatt eltüntette onnan. Pedig olyan szépek voltak azok a ruhadarabok. Felnéztem a férfira és semmi másra nem vágytam, csakhogy végre magamban érezhessem és ezt egy hangos nyögéssel a tudtára is adtam. Az idegen bepozícionálta a férfiasságát, s miközben újra vadul ajkaimnak esett belém vezette magát, de egyáltalán nem finoman. Egy jóleső és hangos nyögés szakadt ki a torkomból. A férfi meg se várta, hogy hozzászokjam hatalmas méretéhez, hanem rögtön mozogni kezdett bennem, amit igazából egyáltalán nem is bántam. A lábaim a derekára kulcsoltam, a kezem a hátára vontam és apró körmeimmel végigkarcoltam a meleg felületet. Sikerült megtalálni a közös ritmust, a férfi pedig egyre gyorsabb tempóra váltott. Egymás fülébe nyögtünk, én pedig kissé megemelkedtem és a kezeimmel a vállait markoltam, míg fogam a puha húsba fúrtam, de csak annyira, hogy kellő élvezett adjon számára. Megérezhette, hogy mindketten az élvezetek szélére sodrottunk, mert lassított a tempón és most csak aprókat lökött. Eközben hatalmas tenyere a bal combomon járt fel és le, majd hosszú ujjai újra utat találtak a szeméremajkaimhoz, s amikor megállt bennem, azokkal izgatott. Mély, férfias hangon nevetett a fülembe, az akadozó levegővétel miatt, és mert kicsit siránkozva nyögdécseltem, hogy folytassa. Ismételten lecsapott a számra, majd az alsó ajkam kicsit meghúzva kezdett újra bennem mozogni. Elvonta ujjait nőiességemtől és mindkét kezével a fejem mellett támaszkodott, meg és ha lehetséges az előbbinél még gyorsabb tempóban mozogtunk, aztán mindkettőnket egyszerre ért utol az élvezet. Együtt élveztünk el, s abban a percben, mikor kissé alábbhagyott már a remegés a férfi rám nehezült a testével, amit egy percig sem bántam. A hátát simogattam és egy kéjes nevetés is kitört belőlem. Az idegen lemászott rólam és mindkettőnkre egy hatalmas, puha és meleg takarót húzott. Mindketten az oldalunkra fordultunk, s egymást figyeltük, míg a szívünk újra normális ütemben ver majd. Lehunytam álomittas szemem, és megörökítettem ezt a pillanatot, de az érzés, mely korábban a hatalmába kerített, nemhogy nem múlt el, hanem még erőteljesebb is lett. Szerelem! Milyen csodás dolog is tud lenni, ha van kivel megélni.

A reggel gyorsabban jött, mint az elalvás. Finoman kinyújtózkodtam a hatalmas ágyban, de figyeltem, hogy a mellettem fekvő férfit fel ne ébresszem. Mikor felültem az ágyban, rájöttem, hogy nem volt mellettem senki. Üres volt az ágy, és ugyanilyen a szívem. Egy gyönyörű fekete ruha feküdt az ágy lábánál, amin egy hófehér papírdarabka hevert.

Kedves Idegen!

Nem vagyok a szavak embere, és nem szeretek búcsúzkodni sem. Azáltal, hogy egy hónapja beléptél az életembe maga volt a mennyország számomra, de nem olyan férfi vagyok, aki neked való, nem tudnál bujkálva és elszigetelten élni, ahogy én teszem nap, mint nap. Tudom, hogy jelen pillanatban semmit nem értesz, de ha egyszer úgy hozza a sors, hogy újra egymásra találunk, mindent elmagyarázok neked. Élveztem minden percet, amit tegnap és az azelőtti napokban együtt töltöttünk, viszont ennek ellenére remélem, hogy elfelejtesz engem, s ami köztünk történt. Csakis a te érdekedben…

Boldog Karácsonyt!

Sean

Elfejteni mindent?! Ahhoz már régen túl késő… - ötlött fel a gondolat bennem és a darab papírt a földre ejtettem. Visszahanyatlottam a párnák közé, ahol még érezni lehetett Sean férfias illatát.

- Boldog Karácsonyt Claire. – suttogtam magamnak a szavakat, mikor végiggördültek az első könnycseppek az arcomon.